A Tekerőpataki Fúvószenekar 1937. tavaszán alakult meg. Megalakulásának célja az volt, hogy a zenekedvelő ifjúságot összefogja, a község lakosságát szerepléseivel szórakoztassa.
Az első szervezési próbálkozások sikeresek voltak, rövid időn belül három tagból álló zenekar alakult, ezek a tagok saját hangszerrel rendelkeztek. Ezt a kezdeményezést tovább ápolták, gyarapították. Az anyagi alap megteremtéséhez a falu négy lelkes embere fogott hozzá, s gyűjtést szerveztek. A kapott adományokból hangszert és egyéb felszereléseket (kottatartó, füzetek) vásároltak. Mindezek után 1937. március 17-én került sor az alapító közgyűlésre, amely ülésen az alapító okirat és a házirend szabályzat elfogadásával megalakult a zenekar Ifjúsági Önkéntes Fúvószenekar néven.
Az 1937-1940. közötti időszakban került sor az első fellépésekre a Gyergyói-medence falvaiban megrendezett versenyeken: Szárhegyen, Újfaluban stb. A Gyergyószentmiklóson rendezett versenyeken kiváló helyezést értek el. Ebben az időben a Gyergyói-medence községeiben sok önkéntes zenekar alakult.
1939-től a zenekar vezetését tekerőpataki karmester, György Ágoston vette át 1949-ig. Ezen időszak alatt is több alkalommal szerepeltek Tekerőpatakon és a környező falvakban, városokban.
A második világháború ideje alatt a tagok frontszolgálata miatt kissé szétesett a zenekar, de a hangszereket sikerült megmenteni az elkallódástól. A háború után, ahogy a tagok hazakerültek, a zenekari munka újra kezdetét vette. A fúvószenekarok közül a tekerőpataki az egyetlen, amely talpra tudott állni ebben az időben, s nemcsak a Gyergyói-, hanem a Csíki-medencében is népszerűségnek örvendhetett. Újabb dalokat tanult meg és adott elő, újabb tagokkal gyarapodott a csapat. Az 50-es évek elején már 14 főből állt a zenekar. A továbbiakban különböző kultúrversenyek állandó benevezettje volt, ahol mindig az első három helyezett között szerepeltek, sőt, sikeresek voltak országos versenyeken is.
1955-ben vettem át a karmesteri pálcát jómagam. Ekkor elkezdtük az új zeneszámok után való kutatást, felújítottuk a régi partitúrák műveit. Szakmai segitséget régi mesterünktől kaptunk, erkölcsi támogatást a helyi tanítótól. A tagok közös és lelkes munkája erdményeként már Marosvásárhelyen is felléptünk. Továbbra is részt vettünk különböző versenyeken. A zenészek fáradságos, odaadó munkája nem volt hiábavaló, hisz újabb versenyeken nyertünk díjakat. Az 50-es évek végére már 25 tagból állt a zenekar. A 60-as években visszaesés mutatkozott a zenekar életében, mivel tagjainak nagy része az iparban kezdett dolgozni, így csökkent a taglétszám, akik maradtak, azok is csak szabadidejükben tudtak részt venni a próbákon, ezért a fellépések száma is csökkent. A Gyergyószentmiklóson dolgozó tagok a Faipari Vállalatnál tevékenykedtek a klub keretein belül, innen kaptak némi anyagi támogatást.
A 60-as évek közepén néhány gyergyói tag és új fiatal csatlakozott a zenekarhoz. Beindult az új tagok fáradhatatlan oktatása, ezzel ismét újjászerveződött a zenekar. A lelkiismeretes munka meghozta a gyümölcsét, megújult erővel léptek fel újra a nagyközönség előtt különböző ünnepségek alkalmával. A 70-es években már 40-en taggal büszkélkedhetett a zenekar. Az idő távlatából visszatekintve szerencsés és örömteli eseménynek nevezhetjük, hogy megadatott, hogy a zenekar megünnepelhette fennállásának 30-ik és 40-ik évfordulóját is. A félévszázados évfordulóra nem kerülhetett sor az akkori rendszer miatt.
Többször felléptünk katonai eskütételeken, tűzoltó ünnepségeken, munkásgárda rendezvényeken stb. Az 1989-es rendszerváltás után úgy Tekerőpatakon, mint Gyergyószentmiklós és Csikszereda neves ünnepein (Szent Miklós nap, március 15., Csíki napok) részt vettünk, továbbá vallásos ünnepeken (húsvét, búcsúk), zenekari fesztiválokon, sportrendezvényeken, gyermeknapon és egyéb rendezvényeken.
1997-ben nyugodt körülmények között megünnepelhettük megalakulásunk hatvanadik évfordulóját.

A Tekerőpataki Fúvószenekar.

Visszaemlékezvén az elmúlt évekre, az önként vállalt, fizetség nélküli fáradságos munkára, anyagi nehézségekre, bizony nem volt kis feladat. Elmondhatjuk, hogy ez az út, melyet zenekarunk műkedvelői szinten megtett, nehézségekkel, de ugyanakkor sikerekkel is tele volt. Minden lépésünkben zenét szerető szívre van szükségünk, ami sok esetben félreteteti a saját érdekeket. Tudjuk azt, hogy ma már a fejlett technika lehetőséget ad arra, hogy a nagyvilág eseményeit láthassuk, kultúráját megismerhessük, de egy biztos, hogy az élő zenét, főleg a fúvós zenét nem pótolhatja semmi. Bízva abban, hogy előbb-utóbb találunk egy anyagi hátteret is biztosítani képes erőt, szervezetet,  tovább folytathatjuk munkánkat, hisz ha elődeink a század első évtizedeiben képesek voltak fúvószenekart alapítani, akkor mi most a harmadik évezred küszöbén képesek kell legyünk azt megtartani, hagyományait továbbadni.

2000. szeptember 5.