Az Alapítvány 2001-es évi meghatározó feladata a Szabadság téri Ereklyés Országzászló visszaállításának alapos előkészítése, a szükséges anyagi alapok megteremtése, s minden akadály elgördítése a mielőbbi újraavatás útjából.

Ennek érdekében először mint magánszemélyek, majd mint a megalakult Alapítvány kuratóriumának tagjai eddig a következőket végeztük el:

• Egyéves előkészítő munka, dokumentumok felkutatása, eredeti fényképek, tervrajzok beszerzése után több neves építésszel (köztük Makovecz Imrével, Vadász Györggyel) történt konzultációkat követően egy lelkes építésszel elkészíttettük az Ereklyés Országzászló visszaállításának teljes tervdokumentációját. Ez a nagylélegzetű munka olyan eredeti részletek felkutatására és beszerzésére is kiterjedt, mint az 1928-as avatási ünnepségről tudósító Pesti Hírlap cikke illetve a színes, A1-es nagyságú meghívó-plakát.

• Az immár történeti jelentőségű dokumentáció napjaink elvárásainak megfelelő egységbe foglalása után 2001. március elején azt benyújtottuk hivatalos engedélyeztetési eljárásra a terület tulajdonosához, az V. kerületi önkormányzat Polgármesteri Hivatalához. Ez a többszázezer forint értékű munka mind a mai napig az egyetlen ilyen anyag, amely végre érdemi előrelépés a kerületben több éve megfogalmazódott puszta óhajhoz képest.

• Ezen meghatározó esemény előtti két hónapban gondos alapossággal készítettük elő az első döntéshozó szint környezetét, s kerestük a minél szélesebb körű támogatottsághoz szükséges pozitív kapcsolatokat, a közös pontokat. Ennek során jelentős szerepet játszott a legnagyobb civil szervezetnek, a Magyarok Világszövetségének Fővárosi Szervezete - melynek elnöksége egy 2000. őszén leadott tanulmányunk alapján már akkor egyhangú támogatásáról biztosította a kezdeményezést -, s amelynek elnöke (később már az MVSZ elnökhelyetteseként is) segítségünkre volt abban is, hogy az V. kerületi polgármestert is meggyőzzük elképzelésünk biztos támogatásáról. Egy történelmi emlékhely visszaállításánál a jelkép-értéknek rendkívül nagy jelentősége van, ezért fontos részlet, hogy Urmánczy Nándor (az Ereklyés Országzászló mozgalom egykori elindítója) unokáját is sikerült megnyerni az ügynek, aki - mit ad Isten, ráadásul épp - az V. kerületi polgármester barátja, így támogatása kétszeresen is hasznos. De megnyertük az ügynek a kerület egyik díszpolgárát is, aki - igen közismert személyiség lévén - már önmagában is (köz)véleményformáló erő.

• A kezdeményezésünk időzítését alapvetően meghatározó beruházó-kivitelező cég (mely a Szabadság tér alatt épít jelenleg mélygarázst) projektvezetőjével és építésvezetőjével hasonlóan jó kapcsolatot és együttműködést építettünk ki, melynek eredményeként a területen rendelkezésre álló markológép segítségével március 30-án eltúrattuk az adott terület felső egy méteres talajrétegét, s egy Rév-Komáromból az MVSZ felkérésére ideutazott régész, illetve a pontos tervrajzok segítségével aznap már bejelöltük az Ereklyés Országzászló eredeti helyét. Április 2-3. között kitisztítottuk és feltártuk az alapokat, sőt a markológép segítségével megtaláltuk az eredeti zászlórúd befogó betongyűrűjét is (melyet a szovjet elvtársak nem pusztítottak el, csak bedöntötték az alapok szintjén a földbe, majd betemették).




Az Ereklyés Országzászló alapjai. Szándékaink szerint a Magyarok Világszövetségének zászlaja helyére hamarosan visszakerül a félárbocra engedett országzászló.

Ezzel egyszer s mindenkorra szertefoszlattuk azt a szándékolt rémhírt, miszerint az Ereklyés Országzászló azért nem állítható vissza, mert a szovjet meredező mű helyén állt volna. Egyetlen hazafias szellemben nevelt magyar számára sem kétséges, hogy az orosz emlékműnek a katonai temetőben van a helye, s nem a város közepén; ám a kettő szigorú összekapcsolása vezetett oda, hogy bár a helye évtizedek óta szabad, mégis több mint tíz évvel a "gengszterváltás" után sem történt SEMMI ÉRDEMI az Ereklyés Országzászló visszaállítására mindaddig, amíg a Magyar Élettér Alapítvány kezdeményezői színre nem léptek.

• Április 4-én - reméljük utoljára - a kommunisták és az orosz követség képviselői még megkoszorúzták a Szabadság téri emlékművüket, majd két órával ezután az MVSZ Fővárosi Szervezetének elnökével, Király Zoltánnal bemutattuk a sajtó munkatársainak és több hazafias szervezet képviselőjének az addig feltárt alapokat. Szóba került végül az is, hogy gusztustalan módon, az eddig általunk végzett munkánk eredményére, mint készre, máris több kakukkfióka is "rárepült", de ezek a szájhősök ezúttal is megrekedtek a cselekvés e kezdeti szintjén, s nem tettek semmi érdemit a zászló érdekében.

• Június 4-én délelőtt tíz órakor a Szent István Bazilikában tartottuk Trianon gyásznapi megemlékezésünket, melynek keretében Alapítványunk egyik fővédnöke, Szabó Géza protonotárius kanonok, a Szent Jobb őre celebrált Pro Patria szentmisét. A mise után került sor az Ereklyés Országzászló első új zászlójának felszentelésére. Zászlónk ezen a méltó helyen, a Szent Jobb ereklye mellett áll mindaddig, amíg végleges helyére, a Szabadság térre vissza nem kerülhet. (A rendezvényről bővebb beszámoló olvasható honlapunk Napló részében.)

• Az Ereklyés Országzászlótartó visszaállítására a zászló felszentelésével egyidőben közadakozást indítottunk. A sorszámozott téglajegyekkel a zászlót eredetileg felállító, bölcs elődeink példájához hasonlatosan lehetővé kívánjuk tenni, hogy bárki (illetve bármely szervezet), párt- és egyéb hovatartozástól függetlenül, tehetségéhez mérten hozzájárulhasson e hazafias ügy mielőbbi megvalósulásához. A téglajegyeket meg lehet vásárolni Alapítványunk székhelyén (lásd az Elérhetőségeink pontban). (Hazafias felajánlásaikat természetesen továbbra is várjuk az AXA Bank 17000019-12714229 számú bankszámlánkon is.)!

• Az Alapítványunk megrendelésére 2001. június közepén elkészített statikai tanulmány megerősítette eddigi álláspontunkat, miszerint a Szabadság téren épülő mélygarázs födéme külön újratervezés és átépítés nélkül is elbírja a visszaállítandó Ereklyés Országzászlót. Téves volt tehát az a több helyről szárnyrakelt híresztelés, miszerint az eredeti tervek átdolgozására lett volna szükség, melyhez többszázezer forintnyi adományt akartak többen is összegyűjteni. Ehelyett azt a pénzt is magára a zászlótartó felépítésére lehet fordítani. Az immár feleslegessé vált födémmegerősítésre szánt összegek téglajegyek formájában tehát ténylegesen az Ereklyés Országzászló visszaállítását szolgálhatják!

• Az engedélyeztetési eljárás - melyhez minden szükséges dokumentumot, hatósági szakvéleményt mellékeltünk - az V. kerületi képviselőtestület szavazásán sajnos elbukott. Ennek ellenére nem adtuk fel a harcot, és 2002. október 11-én, bízva a választások után felálló új testület kedvező hozzáállásában, ismét benyújtottuk a tervdokumentációt az önkormányzathoz.

Több mint tíz évvel a "gengszterváltás" után még napjainkban is ott tartunk, hogy Budapest belvárosának egyik meghatározó terén egy olyan építmény az uralkodó elem, amely a magyarság jelentős részét a lányok, asszonyok tízezreit meggyalázó, a férfiak százezreit pedig ún. málenkij robotra hurcoló rezsimre, katonaságra emlékezteti. Ez tarthatalan állapot, annál is inkább, mivel a szovjet megszállás óta felnőtt két nemzedék, mely azt hiszi (mert úgy tanulta), hogy a tér az említettek miatt viseli a "Szabadság" nevet. Ez gonosz, nemzetellenes (internacionalista) propaganda, amely akkor számolható fel eredményesen, ha visszaállítjuk a tér eredeti arculatát.

A Szabadság tér az előző megszállás (Habsburg-elnyomás) híres-hírhedt Újépületének (Neugebäude) lebontásával kezdett kiépülni a századfordulón. A gyűlölt Újépület (ebben párhuzamot mutat a jelenleg ott lévő emlékművel) például Batthyány miniszterelnök kivégzésének volt a helyszíne, így a lebontását követően a térre futó utcák mind az 1848/49-es szabadságharcunkra vagy azok hős mártírjaira emlékeztető nevet kaptak. Vécsey, Aulich, Kiss tábornokok, az északról jövő Honvéd és a délről érkező Október 6-a utca erről mesélnek, akárcsak a Tőzsdepalota (ma még MTV székház) előtt álló, alig ismert emlékmű.

1921. január 16-án - bár nagyon hideg volt, mégis - több mint nyolcvanezer ember szorongott a téren megtartott szentmisén, amely után felavatták az úgynevezett irredenta szobrokat. (Ne féljünk a szótól! Irredenta annyit jelent: megváltatlan, visszaszerzendő. Tehát az irredentizmus olyan törekvés, amely az akarata ellenére idegen uralom alá került népeknek az anyaországhoz való visszacsatolásáért küzd!) A Védő Ligák Szövetsége Kertész K. Róbert akkori miniszteri tanácsos, a Kultuszminisztérium művészeti ügyosztálya vezetőjének javaslatára, Urmánczy Nándor elnökletével határozta el az elszakításra ítélt országrészeket jelképező irredenta szobrok elkészítését és felállítását, hogy művészeti alkotásokkal is erősítse az egybetartozás gondolatát. A szövetség megrendelésére így a Felvidék (Észak) szobrát Kisfaludi Strobl Zsigmond, Alpokalja (Nyugat) szobrát Sidló Ferenc, a Délvidék (Dél) szobrát Szentgyörgyi István és Erdély (Kelet) szobrát Pásztor János szobrászművészek készítték el.

Észak - Az emlékmű főalakja a három méter magas, keresztrefeszített Hungária. A hozzásimuló fiú a tót nemzet ragaszkodását jelképezi az anyaországhoz. A kettő egységét kivont karddal előretörő kuruc alakja védi, emlékeztetve arra, hogy a magyar szabadságért Rákóczi hadaiban tótok is küzdöttek.

Nyugat - A szoborcsoporton az ifjú az elszakított nyugati vármegyéket jelképezi. Térdre hullva borul a magyar Szent Koronára, s míg jobbjával az ország testéről leszakadni készülő nyugati vármegyék címerpajzsát öleli magához, addig baljával görcsösen kapaszkodik a nagy magyar kettőskeresztes pajzsba. Fölötte áll Hadúr alakja, kezét nyugtatva az ifjú címert szorító karján, jobbjában védően tartva a nemzet pallosát. Arcán kemény dac, hit és önbizalom. Lábainál szárnyait repülésre tárva a Turul.

Dél - A szobor főalakja karddal és a magyar címerrel díszített pajzzsal kel a Délvidéket jelképező svábleány védelmére. Az előtte lévő búzakévék Nagy-Magyarország éléstárát, a Bácskát és a Bánátot jelképezik.

Kelet - A szobron az ősi magyar erőt megtestesítő Csaba vezér a megtorlás pillanatát várva felszabadítja a levetkőztetett és kopjafához láncolt, bilincsekbe vert, Erdélyt jelképező - kezében az országrész címerét görcsös reménységgel szorító - alakot.

Az avatóünnepségen az összes törvényhatóság küldöttje részt vett, karöltve a hazafias egyesületekkel és az ország minden részéből összesereglett emberekkel. Ugyanekkor szentelték fel Észak, Kelet, Dél, Nyugat zászlóit és az országos irredenta zászlót, amelyet a Szent István Bazilikában őriztek - az országos zászló állandóan a szentélyben, az oltár mellett állt. Feltámadáskor 1928-tól minden évben az Ereklye és Országzászló Nagybizottság elnöksége a Bazilika irredenta-körmenetében vitte az Országzászlóhoz.
1928. augusztus 20-án a Szent István-napi ünnepségek betetőzéseként a nemzet adakozásából fölavatták az Ereklyés Országzászlót. Zászlója félárbocon hirdette a magyar nemzet fájdalmát elveszett országrészei miatt. Maga a zászló egy nemzeti színű lobogó volt, rajta a magyar nagycímerrel és az "Így volt - így lesz" felirattal. Az Országzászló talapzatába összegyűjtötték az ország összes vármegyéjének, községeinek, megszállott törvényhatóságainak, nevezetesebb történelmi helyeinek egy kis földjét és a világháború külföldön fekvő magyar katonai temetőinek sírjairól küldött földet. Az ereklyetartó zárókövére az alábbi feliratot vésték: "Tudd meg oh ember, e helyen Nagy-Magyarország vérrel, könnyel és verejtékkel megszentelt földjén állasz." Az Ereklyés Országzászló Nagybizottsága megszervezte az Országzászló őrszolgálatát, majd 1930. májusától kezdődően minden vasárnap és nagyobb ünnepeken rendszeres, zenés őrségváltást tartottak. Az Országzászló őrségei képviselték a magyar társadalom állandó helytállását az irredenta gondolatért.

Maga az Országzászló a közhiedelemmel ellentétben nem a jelenlegi tércsúfító emlékmű helyén állt, hanem ott, ahol most egy rózsaágyás található - ahogy ez a fenti fényképen is látszik, és ahogy ezt az alapok feltárása fényesen bebizonyította. Ez pedig azért fontos, mert a tér eredeti hangulatának megfelelő, meghatározó elemek visszaállítása addig is elkezdődhet, amíg az említett csúfság elrontja még az összképet.
Felállítása után a téren rendezték a Trianon ellen szervezett társadalmi tiltakozó gyűléseket is. 1931-ben felállították az első vidéki Országzászlót, majd azt követően öt év alatt további 240-et a megcsonkított hazában. (Minden magára adó település épített ilyet a revíziós eszme életben tartására. Ezeknek a sorába tartozott a 2000. júniusában újraavatott zebegényi irredenta emlékhely Országzászlója is.)

Az Ereklyés Országzászló főhomlokzata a Honvéd utcára nézett. Ezen az Árpád-, az Anjou- és a Corvin-család címere és a magyar nagycímer volt látható. Egyik oldalán Urmánczy Nándornak, a Területvédő Liga elnökének, az Országzászló(k) felállítása kezdeményezőjének kedvenc jelmondata, egy Mussolini idézet ("I trattati di pace non sono eterni.", azaz "A békeszerződések nem örökké valók.") mellett ott állt lord Rothermere Daily Mail-beli cikkének címe is: "Hungary's Place in the Sun" ("Magyarország helye a nap alatt"), a másik oldalának felirata: "Jövő nagyságunk alapjait múltunk nagyjai rakták le." A harmadik oldalon Papp-Váry Elemérné "Magyar Hiszekegy" című költeményének utolsó versszaka volt olvasható. Az elképzelt ősmagyar stílusú virágdíszből nyúlt ki a húsz méter magas zászlórúd, amely egy egy méter nagyságú esküre emelkedő aranyozott kézben végződött (melyhez Horthy Miklós keze szolgált modellként). A rúd alját egy turulmadár őrizte.

A háborúban az Ereklyés Országzászló megsérült, ám az irredenta szobrok viszonylag épen megúszták az ostromot. Amikor a szovjet városparancsnokság itt is emlékművet akart állítani (a Lipótvárosban már volt egy szovjet emlékmű a Vigadó téren), akkor az Országzászló megmaradt részét is lebontották. Ezután még négy hónapig álltak a szobrok (érdekes együttes lehetett), majd Vas Zoltán polgármester utasítására két nap alatt eltüntették őket. Egyesek tudni vélik, hogy többet összetörtek (ami nem lehetett egyszerű feladat, hiszen betonból készültek), mások úgy tudják, hogy valahol még egészben megvannak. Tény, hogy a mai napig egyik szobor sem került elő.

A fentiek ismerete roppant fontos ahhoz, hogy sokak kívánsága szerint mielőbb visszaállíthassuk a tér eredeti arculatát, s hogy ne essünk olyan csapdába, mint például az V. kerület egyik volt funkcionáriusa, aki fontoskodása során "eredeti helyére", a szovjet emlékmű helyére akarta visszaállítani az Ereklyés Országzászlót - ahol az sohasem állt. Hasonló megnyilatkozást tett az egyik párt fővárosi képviselője is. Márpedig az ilyen kontár megnyilatkozások rendkívül sokat ártanak ennek a nemzeti ügynek, hisz hiteltelenné teszik a témával valóban régebben vagy elmélyültebben foglalkozók törekvéseit is.

A Magyar Élettér Alapítvány az MVSZ és más hazafias szervezetek összefogásával képes megteremteni egy olyan pártok nélküli/feletti egységet, mellyel akár a négy irredenta szoborhoz szükséges mintegy 100 millió forint is előteremthető, s az egykor ugyancsak a téren álló Magyar Fájdalom szobrához szükséges további anyagiak is. Ám első lépésként az Ereklyés Országzászló felállítása a célunk, ugyanis az teremt olyan visszafordíthatatlan változást a téren, amely meghatározza a további lépéseket az eredeti arculat teljes egészében történő helyreállításához.

Zárszóként pedig egy ideillő, aktuális idézettel szeretnénk búcsúzni, amit akár mottónak is választhattunk volna:

Csak csonka nép felejthet ős nagyságot, Csak elfajult kor hős elődöket. A lelkes eljár ősei sírlakásához, S gyújt régi fénynél szövetneket. S ha a jelennek halványul sugára, A régi fény ragyogjon fel honára!

Kelt: Trianon 81. évének február havában.